Székely Barnabás - A Tong forradalom

Székely Barnabás - A Tong Forradalom

Apró kis tüzek nyaldosták a fátyol esőcseppeket, szikrákat szórva szét a romokon. Egy kisebb hadtest munkálkodott a kő és fa törmelék közt. Jelentésekkel szaladtak fel-alá, vagy a sárban, hóban, vérben taposva a helyszínt vizsgálták - bár maguk sem tudták, mi után kutatnak.

- Törzsőrmester! Még egy testet találtunk a keleti szárnyban!

- Égessék el! Minden ügyhöz köthető személyt el kell tüntetni. - Az ügynök tovarohant, barna köntösébe egy lángnyelv kapaszkodott, megvilágítva a macskakövet. Egy másik, fekete, a lábuk alatt gomolygó sárba mutatott.

- Nézze uram! Vérnyomok! Arra vezetnek. - Öt ember vette körbe a kis – még szobának is alig mondható - fülkét.

- Pánikszoba. - állapította meg valaki a tömegből.

Feltépték a kabin ajtaját, és fénynyalábokkal bevilágítottak. Egy magzatpózba rogyott férfi körvonala szelte a sötétséget. Elszürkült bőre alól kikandikált valamennyi csontja, alatta egy kisebb tócsa vér gyűlt össze, két marka vékony térdein pihent összezárva, mintha szorongatna valamit. Hirtelen az idegen valamennyi izma megfeszült, szemvillanás alatt felugrott helyéről és keze gondosan elrejtett tartalmát, egy tűt, beleszúrta a legközelebb álló tiszt halántékába. Senki nem mozdult, nem is tudott. A látvány kiölte belőlük az összes tettvágyat. A lény karjai és lábai tele voltak mély sebekkel. Illetve, csak lába, mert az egyik hiányzott. Fején egy kopasz folt éktelenkedett, közepén egy gennyes keléssel, azonban mégis az arca keltette a legtöbb pánikot. Szája helyén, hol ajkainak kellett volna lennie, sima bőr húzódott koponyáján.

A tiszt pupillái kitágultak, a színek pedig kiúsztak látásából, mintha egy fekete folyadék mosta volna el őket. A világ körülötte egyszerre lett nyomasztóan halk és fájdalmasan hangos; minden egy lüktető és sípoló zajba olvadt össze. Majd, ahogy háttal a földnek zuhant, mintha minden porcikája pillangókká robbant volna szét és súlytalanul tovaröppent volna a magaslati klímába. Egy hang szólt hozzá:

Az, hogy egymást megértsük, elengedhetetlen fajunk fennmaradásához. Azonban a nyelv, mit mind napig használunk, csupán felszínes próbálkozás a másik valódi megértéséhez képest... mindeddig. Egy új kor küszöbén állunk, hol majd mindenki, ki ahhoz méltó, tisztán, gátlások nélkül fejezheti ki magát a Nagyjó érdekében... és az Elmeház elfoglalja kiérdemelt helyét ebben az általunk teremtett és teremtettnek lenni vágyó jövőben.

A tiszt visszazuhant testébe. Látása még nem tért vissza, a körülötte elterülő kakofónián csak egy szó préselte át magát.

- Meghalt! - és mindenki azonnal a csonka szörnyeteg köré sereglett.

Kint szakadt a hó, fehér köntösbe rejtve a kolostor gyenge fényű lámpáit, és puha lankákat rajzolt minden oszlop tövébe. Tömör felhők takarták el a holdat, sötétbe mártva az egész hegy ormát.

- Borzasztó egy idő! - mondta egy sárga leplekbe burkolózott férfi. Csuklyáját szorosan az arcába húzta, mintha a hó beesne az ablakon.

- Még jó, hogy be vagyunk zárva, nem ki. - szólalt meg háta mögül egy másik hang. Egy szintén sárga egyenruhába öltözött nő állt az ajtó mellett.

- Nem vagyunk bezárva. Szabadon elmehetünk, amikor csak kedvünk tartja...

- Kihagytad a reggeli eligazítást.

- Aludtam.

- Nem látszik. Szörnyen nézel ki.

- Pedig... - a férfi a fejét csóválta.

- Elég, Thei! Ne keress kifogásokat! - mondta a nő.

- Minek dolgozzak, ha ti mindent megcsináltok helyettem?

- Mégis úgy hiszem, elhallgatsz valamit. - a nő összehúzta a szemöldökét, Thei összerezzent.- Most ki fog derülni, bármi is legyen az! Gyere! Áttörés van!

A kamrához vezető ajtó halk puffanással kinyílt, és a két manipulátor egyszerre lépett a sűrű ködbe. Benn mirha és kék lótusz illat gomolygott, körös-körül füstölők és mécsesek táncoltak. A szoba kicsi volt, tapéta helyett bársonyos párnákkal bélelték ki, mint ahogyan azt szokás. Két társuk már várt rájuk, az egyik dramatikus mozdulatokkal topogott egy helyben, lábai puffanása bezengték a szobát. A másik karjait összefűzve állt egy kis asztalka felett, rajta egy fekete aranyozott díszdoboz.

- Thei, a reggeli eligazítás után már azt hittük, nem is számíthatunk rád.

- Aludtam, Kraahn. - biccentett Thei köszönésképp.

- Aludtál… - kacagott fel az asztalka felett álló férfi. - Mi itt történelmet írunk, miközben Thei mit csinál? Alszik.

- Ugyan - legyintett balján a nő. - Írt ő már elég történelmet. A Doe Projekt kidolgozója nem tartja fontosnak az efféle banális kísérleteket.

- A Doe Projekt hatalmas sikert aratott! - lángoltak fel Thei szemei.

- Egy félévi projektmunka volt.

- Igen, ami a lehető legmagasabb pontszámot kapta... az etikai kiértékelés előtt. – harsogta Thei, mire a másik három szinkronban felkacagott.

- Ha mindannyian befejeztük a gyermeteg erőfitogtatást, rá is térhetnénk a tárgyra.

- Remek ötlet, Shiika! - az asztal felett álló Kraahn végre megmozdult. - Amíg Thei nem volt jelen, mi hárman kidolgoztuk azt az eljárást, ami a beszélő belső szimbolikus vázát fordítja le relatívan a hallgatóéhoz. Ám az eljárás nem pusztán gondolatok továbbításáról szól. Ez az új nyelv felfedi a beszélő belső világát, legrejtettebb félelmeit, ambícióit... bármit.

- Gyengébbek kedvéért – folytatta Shiika, és mindenki Theire nézett - az elmét kibővítjük egy interpretációs motorral, ami a két társalgó közti szemiotikus szakadékot kívánja eltörölni.

- Nos - kezdte negyedik társuk és felmarkolta a kis dobozkát. - örömmel jelentem be, hogy kutatásunk a végső stádiumába ért. Óvatosan felnyitotta a tetőt. A bársony bélésen négy apró tű pihent. Ezüst foglalatukon megcsillantak a gyertyák lángnyelvei. Sűrű fekete folyadék nyaldosta a kristályüveg falakat.- Ez az áttörésünk kulcsa, a stílredő médium. A technológia mindeddig csakis a Káoszház tulajdonában állt. Ez fogja a két elme közti adat-hidat képezni.

- Működéséről elég annyit tudni, hogy a folyadék káosz manifoldumokkal továbbít információt. Ez bármi lehet, a mi esetünkben pedig szavak szubjektív jelzete.- foglalta össze Kraahn.- A folyadékot a halántékunk bal oldalába fecskendezzük majd be, hogy pontosan az agyunk nyelvért felelős területeit célozza.

- Még valami...- vette át a szót a negyedik. - a beinjektálás erős eufóriaérzetet vált ki. Csupán, hogy az agyunk ne váljon péppé a folyamat közben. - De ettől függetlenül, ez mindenképp megtörténne, ha elszámoltam volna a dózist. Amit nyilvánvalóan nem tettem! Mindegy is, ki akarja kezdeni?

- Úgy érzem, az utóbbi információkat igazán ki lehetett volna hagyni. - jegyezte meg Shiika.

- Kezdem én! - lépett előre Thei. - Úgyis mindegyikünknek be kell vennie...

Thei lefeküdt a puha padlóra, hogy két társa beadhassa neki az injekciót. A káosz folyadék fájdalmas lassúsággal csepegett bele a fejébe. Alighogy az első csepp érte agyát, szemei kitágultak. Arca kisimult és hirtelen késztetést érzett, hogy keservesen sírjon és fennhangon kacagjon egyszerre. De egy szó, egy lehelet nem tudta elhagyni ajkait. Teste teljesen lebénult. A szoba remegni kezdett és a gőzölgő füstölők egész világokat eregettek magukból. Thei a végtelenségig el tudott volna veszni részleteikben. Mindegyik olyan más, mégis valóságos volt... talán valóságosabb, mint az övé. És mind az a sok kis világ, benne mind az a megszámlálhatatlan kis lakója, túlvilági táncra kérték a füstöt és lágyan libbentek feje felett. És Thei csak bámulni tudta őket, csillogó fekete pupilláival. Szinte lebegett a káprázattól.

Miután mindenki bevette a szérumot, nekiláttak a tesztelésnek.

- A médium nem gondolatokat közvetít. Ezért szükségünk van a nyers információt valamiféle nyelvbe földelni. - magyarázta egyikük. - A régi rhaiai nyelvünk tökéletes erre.

- Most ezt fogjuk kipróbálni élesben. Kraahn, mondj egy szót, mi összevetjük, kinek milyen kép jelenik meg a hallatán!

A férfi kis gondolkodás után rávágta: - Hátizom.

- Hátizom, tényleg? - Shiika a szemeit forgatta. - Konkrétan egy újfajta kommunikációt fejlesztünk ki, és ez az első szó, amit közölsz? Igazán lehetnél kreatívabb!

- Nem vagyok olyan hangulatomban... gyógyító! – motyogta Kraahn.

- Egy szakadt ruhás alak vöröskeresztet viselve. - mondta Shiika.

- Nekem is!

- Szintén. - Kraahn bólintott. Majd tovább folytatták a tesztet.

- Tükör. - mondta a negyedik.

- Várj! - torpant meg Shiika. - Mi? - arcára kiült a pánik.

A negyedik szemei kiüvegesedtek és merev pózban a földre rogyott.

- Mit csinálsz? - ugrott fel a helyéről Thei. - Megölted!

- Te is csinálod! - emelte fel fenyegetően kezét Shiika.

- De mégis mit?

- Nem tudom! Hagyd abba!

- Mind a ketten álljatok le! - egyenesedett fel a holttest mellől Kraahn.- Shiika, te megölted a társunkat! Tudod egyáltalán, ki volt ez?

- Ó, persze, értem már, mire megy ki a játék! - vágta rá Shiika és Kraahn üvölteni kezdett. Kipirosult arccal, kezeivel a homlokán ereszkedett féltérdre. - Meg akarsz ölni minket!

Shiika szemeit elöntötte a harag.

- Szerintem a legjobb az lesz, ha mind nyíltak vagyunk egymással! - állt a két manipulátor közé Thei.

- Mert te aztán olyan őszinte vagy mindenkivel! Valld be te is, mit tervezel! – ordította Shiika.

- Ötletem sincs, miről beszélsz! - tárta szét a kezeit Thei.

- Hazug! - legyintett Shiika. – Ne legyen szád!

Erre Thei arca megnyúlt, majd szája helyén összenőtt a bőr. Kétségbeesetten próbált elszaladni a nőtől. De hasra esett. Hiányzott az egyik lába. Tehetetlenségében kúszni kezdett, afelé a kis szoba felé, ami vészhelyzetek esetére volt fenntartva. Shiika iramodott volna utána, de az időközben magához tért Kraahn tarkón vágta a fekete díszdobozzal. Shiika koponyája hangosan reccsent, a szobában teljesen eluralkodott a káosz. A két manipulátor ujjal mutogatott egymásra, miközben Thei keservesen próbálta a kamraajtót felfeszíteni.

- Hogy van merszed erőidet a társad ellen fordítani? - ordított Shiikára Kraahn.

- Ne játszd az ártatlant! Valld be, hogy te is a kezdettől azt tervezted... mint én.

- Csakis az egyikünk... - kiáltotta Kraahn.

- Elég legyen! - üvöltötte Shiika és sugallatára robbanás rázta meg a szobát. Majd lassan az éjt újra a súlyos csend, a zuhogó hó, és a lángok békés ropogása vette át.