Nemesy Bán Anna - 261. vers

Nemesy Bán Anna - 261. vers

Szép a lába, szeme, csókja,

Selyemhattyú fogja, lopja,

Jácint szirom ruhája,

Csókja, szeme, ruhája,

Az ég lepillant rája

Mosoly csillog égköven,

Arca pirul szüntelen,

Eszményi teremtés,

Életem Évája,

Bár lehetnék hős Ádámja

Csillagszirom hull alá,

Lépdel végig rajta,

Pehelyként lebben át,

Súly nem nyomja

Szent talpát

Érint kezével, felemel,

Égig repülök, adja a gyönyört

Igazi borzongás,

Gerincem metéli,

Édes ízzel, csókom megízleli

Hárfaként szólal hangja,

Igen, dallam, futok,

Minden rezgés gyönyörű,

Angyalporból lett a démon,

Ujja köré csavart, én hívom

Évából Lilith lett,

Csodaszép életet merített,

Angyallá lett s lettem én tőle,

Csókja édes, szende,

Csak saját lelke rabja ne lenne...