Markó András - Orsi voltam a társam

Markó András - Orsi volt a társam

A testben dobban egy ér:

kavicsok között bújkáló tér,

amit apránként kitölt a víz,

ajkán maradó harmatos íz.

A testben lüktető rend:

az érintéstől is megrebben,

finoman rejtett idegen űr,

némán formál, mégis tűr.

Mélyben él a lágy fókusz:

kiszolgáltatott státusz,

árán tanítva visszahoz,

nem kér, csak elraktároz.

A rések közötti rendszer:

szelíd erő, ha kell egyszer,

átölel békés türelemmel,

megvarr csendes fegyelemmel.

A lélegzet: ritmusba dől,

sosem inog, csak tovább nő,

ritkán moccan mereven támaszt,

távolságtartás csak látszat.

A képzelet: kitartásban él,

egy bátor szó – kigyúl a fény.

Sajátos vesztes logika,

hatása: életen túli taktika.