Markó András - Az apán az én anyám (is)

Markó András - Az apám az én anyám (is)

Anyák napja, megyünk az óvodába:

lila virág, takaros bokréta.

Cserfes, izgatott minden gyerekszáj,

vidám anyáknak mosolyra áll.

Üres polcként támasztom a falat,

tartalom nélküli alkalmamat.

Egy szekrényke könyv nélkül –

csukott ajtókkal is kikeményül.

Egy napsugár a kihűlt szobába.

Éltető almafa egykori támasza.

Nem sok, csak tartom a fiút.

Nincs anya. Nincs kiút.

Misi fiam, árva szagú ruhád!

Hajad fésüli az időhiány.

Derűdet a hétköznapok hozzák.

A mosás ma rám hiába vár.

“Eszti néni, én kit vihetek?”

“Apám férfi. Ő jöhet?”

“Kit is hoznál a mamád helyett?

Nálunk apád ül az anyák mellett.”