Lulu - A nő érzései

Lulu: A nő érzései

A nő érzései mint rejtett források,

mélyben csobogók, mégis égig szólók.

Egyszer mosolyt fonnak a csend hajába,

másszor vihart hívnak a lélek tájára.

Szíve tág öböl, hol kiköt minden vágy,

és néha partot ér egy rég eltévedt bánat.

De karjába zárja, mert tudja, minden seb

új fényt tanít, ha a nap rálehel.

A nő érzései táncolnak, mint a szél,

hol simítanak lágyan, hol mindent felkavar a tél.

De lépte nyomán virág nyílik a porban,

mert ereje nem harsány: csendben születik hosszan.

S ha könnye hull is, gyöngyként hull a fényre,

nem a gyengeség szava, hanem a reményé.

Mert a nő érzései végtelen utak,

hol egyszerre él a törékenység és az, ami sosem szakad.