Kresz Léna - Ami megmaradt

Kresz Léna – Ami megmaradt

Számban érzem az alkohol ízét.
Lelkemből egy nagy darabot kitépsz.
De a szörnyeteg tényleg én vagyok,
vagy az a részem, ami már rég halott?

Ami meghalt azon az éjszakán,
ezen évnek fájdalmas tavaszán.
Saját ágyamon fekve haltam meg,
csak mert én valóban szerettelek.

Kétezer-huszonöt májusi rém,
sohasem rettegtem ennyire még.
Az anyámhoz mentőt kellett hívnom.
Nem tudták, milyen csatákat vívok.

A bizalom mások felé elvész,
mert tudom, a végén úgyis elmész,
mint mindenki, akit megszerettem.
És így is hiszek a szerelemben.

Annyi fájdalom, csalódás után
félve gyújtom meg az égett gyufám.
Senki nem lát, mikor összeomlasz,
de siratnak, amikor majd elporladsz.

Elég a tested, minden porcikád.
Ha élni akarsz, akkor most csináld!
Száz év után nincs, ki emlékszik rád,
úgyhogy találd meg a mennynek nyitját.

Szeresd a tested, kérve kérlek!
Ezt kaptad, nem lehet véletlen.
Csak szeresd magad, ahogyan mást,
mert tudd, neked ez is régen megjárt.

Megjárt, mert bőven eleget teszel!
Jól tudom, hogy rendszertelenül eszel.
Kérlek, ne gyötörd magad még tovább.
Elég jó vagy, mindig is az voltál!