Kovács Kornélia - Tükör a szívben

Kovács Kornélia - Tükör a szívben

-Matilda Van der Linden és Félix Kramer különös utazása a Test országában -

Történetek kisiklott életekről

Matilda Van der Linden virágzó szíve indította el azon vörös automobilt, mely végig csókolt az izmokon, s minden csonton, melyre bőr tapadt a testben.

A hölgy lelkébe Isten érzelmeket szőtt, és szárnyakat varrt neki, mely betakarta vacogó pszichéjét. Aranyszínű fürtjeiben hullámzott a Rajna. Szemeiben drágakövek égtek.

Ő maga valódi világutazó volt. Holland felfedezőnő és térképész, sivatagkutató, paleográfus meg etológusnő.

Pár évvel azelőtt európai körúton járt. Márciusban Francesca nevű barátnőjénél mulatta az időt Firenzében, majd ezután vadnyulak hátán Londonba lovagolt. Amint odaért, felült a Big Ben tetejére. Ezután a Temzében úszott, s mikor partra ért, lovaskocsival Budapestre utazott. Pár napig a Parlament környékén szállt meg, s vacsorázni járt a Bazilikához mindazon emberek társaságában, kiknek elméje és lelke igazi csillagként ragyogott az intellektualitás égboltján.

Ezenkívül bejárta Afrikát, Ázsiát meg Dél-Amerikát.

A hátsóülésen Félix Kramer lénye a velúr ülésbe süppedt. Testének utcái virágba borultak.

Ő egész életét Amszterdamban töltötte. Sosem látta Afrikát és a Big Bent, Olaszországot meg a Rajnát.

A Test fővárosába, a Szívbe utaztak. Matilda azt olvasta az újságban, melyet a Dam téren vásárolt, hogy ott az üdülőparkok egymásba karolnak az olajzöld mezőkön. A gyapjúfelhők a sétányra lépnek, és lábuk nyomán citromfák nőnek az égbe. Mangófák simítanak át kaméliavirágokon.

Órák is elteltek, mióta a hátizmot megkerülték. A fekete rádióban, borús időjárásról számoltak be a régióban az ónixbőrű tudósítók. Tegnapelőtt egy, szürkére festett falú, motelben aludtak a Vesében. Azelőtt Matilda szállást bérelt a Májban.

A hölgy leparkolt egy gyorsétterem mellett, hol sötét ruhájú felszolgálók dolgoztak. Mióta elindultak a hostelből, semmit nem ettek.

Lena Weber sietett asztalukhoz. Hamuból horgolt ingjét lekvárfoltok érintették.

Pincérnő volt tizenhat éves kora óta, miután megszülte lányát. Később férjhez ment Oliver Hoffmann nevű barátjához. A férfi egyszer megverte őt. Két hónap múlva elváltak. Tizennyolc éves lányával élt egy iparnegyedi külvárosban a Gerincben.

Félix desszertkülönlegességre vágyott. Szavakkal dalolta ezt a nőnek.

Lena Weber csicsergett. Hamarosan tányért helyezett a fiú elé.

Félix apró ujjai a szénszínű palacsintába túrtak, melyen szürke lekvár lélegzett, amely fekete gyümölcsökből készült.

Félix Kramer mamájával, a bánatos Heidi-vel, élt. Ő maga szerette az Amszterdamban való létet, hol a valóság és az álom egymásba vesztek. A fiú, szabad szemmel láthatatlan ujjai olyan lágyan érintették rügyező lelkét, hogy minden csodálatos gondolata elméjébe szökött.

Mikor Félix ébenfekete bőrén megcsillantak a holdsugarak, széttépett szívének szilánkjai néha belülről szúrták bőrét. Azokon a mágikus éjszakákon mintha angyallá változott volna. Képzeletében karon ragadta a szél, és végig sétáltak az égbolt sugárútjain. Ilyenkor operaházba s állatkertbe járt, fahéjas meg mandulás kekszet evett, melyet a Museumplein-i kávéházban árulnak, aztán madarakat figyelt a Vondelpark-ban. Álmaiban igazi úriemberré változott.   

Múlt kedden barátjával, Brunoval, kivel a kávézóba szokott járni, hogy édességeket ebédeljen, színházba ment, majd léglépcsőkön hazagyalogolt a Biljmermeer-re. Valójában nem is tudta, merre lakik Bruno. Ezen még sosem gondolkozott, bár annyi igaz, hogy akármerre is élt, mindig ráért Félixszel étkezni, így nem kérdezősködött.

Nem volt kérdezősködő típus. Anyja sem.

Heidi Kramer éjfekete bőrét foltok borították, s haja hegeire tapadt. Gesztenyeszínű szemei arcába martak és ajka sima volt, mint a vaj. Gondolatai elméjét, férfiak a testét marcangolták.

Olyan volt ő, mint a gazellák a szavannákon, kiknek lénye oroszlánok eledelévé lett.

Az éjféli homályban sosem találta mamáját. Azt mondta, ilyenkor fontos ügyek elintézésen fáradozik, melyekhez gyerekek nem értenek, így kénytelen mindennek egyedül a végére járni. A mamája hosszasan állt a panelházuk udvarán. Csinos miniszoknyát viselt meg blúzt. Gépkocsi érkezett érte, s elhajtottak. Csak másnap hajnalban ért haza. Szétszakított ruhákkal.

Ezen idő alatt a fiú mennybéli utcákon bolyongott.

Félix tehát örökösen a magány esőerdőiben, oázisaiban létezett. Volt, mikor szívét a porba ásta. Napokig ugyanazon gödörben feküdt, azt hitte, meghal. Akkor úgy gondolta, mamája egyike azon papagájoknak meg fülemüléknek, kik átrepültek homoksírja felett.

Elfogyasztotta a desszertet.

Matilda ez idő alatt végig hallgatott. A sötét lényeket kémlelte a teremben. Valóban igazán különös volt. Sosem látott szokatlanabbat. A hirdetésben azt írták, ez a hely paradicsom a lakóinak és azoknak, kik idelátogatnak.

Lena Weber tipegett az asztalhoz. A nő eurót adott neki, majd a pincérnő örökre eltűnt az üresség feneketlen zugaiban.

Az étkezőből egy japán férfi lépett ki. Telefonált. Hangjai a kagylóba bújtak. Ázsiai nyelven beszélt feleségének, arról, hogy üzleti utazása nem olyan, mint képzelte. „Ez felháborító! Borzalmas éttermeket lehet itt találni, édes. Ázsiai kifőzde sincs itt!” -ismételgette.

„Biztosan ő is olvasta a cikket” - gondolta magában a nő.

A vörös Trabantba ültek, s elhagyták a Májat. Órák múlva érkeztek meg a szívkamrába.

Ördögök táncoltak a sztráda mentén.

Félix mamája eladta a lelkét egynek.

Tizenhárom évesen szeretkezett először, Anton Van der Meer nevű iskolatársával, ki akkor tizenhetedik esztendőjében járt. Heidi tizennégy éves volt, mikor megszülte fiát egy koszos sikátorában a Slotevaart-on. Azonnal elváltak egymástól, amint társa megtudta a lány várandóságát. A férfi huszonöt évesen autóbalesetben hunyt el. Heidi nem sokkal később, már a „csábítás” bűvöletében élt. A Sátán ajánlotta neki. Ő vezette, mikor keddenként gyönyört adott Ludwig Van dam-nak, szomszédjának olcsóbb „csábításért”. Végül önkormányzati lakásba települt fiával.

Pedig apja gyógyító orvosnak szánta Heidit, s a Grachtengordel-i előkelő negyedben nevelte.

A bordó Trabanttal átutaztak Bolívián meg Marokkón, utána Kenyán és Pápua-Új Guineán. Ezt követte Grönland majd Kuba. Különös volt a Test országában létezni. A lehelet beleveszett levegőbe, melynek árnyalata Matilda töltőtollának tintájához hasonlított.

„Hiszen közel sem ezt olvastam a napilapban!” -gondolta.

Mielőtt utazását megtervezte a Testbe, körbe telefonálta barátait. Beszélt Lotte Mulder nevű hölgyismerősével, ki három évvel azelőtt volt ott nászúton Thomas nevű férjével.

Lotte azt mesélte, itt olíva ligetek futnak a lejtőkön. A Vesében csillaggyümölcs terem, fahéjfák virágai világítanak a nyári éjszakákon. Bárányfelhők a húsba marnak. Kakukkgalambok és arapapagájok, mint érett szilvák csüngenek a fákon. A Májban passióvirág nyílik. A Tüdőben hegység nyúlik a mennyboltba. Malmok őrölnek a Bélben, hol hóvirágok lépnek ki a földből. A Bőrből sárga nárciszvirágok nőnek. Valóban a legszebb főváros a világon.

Mikor Matilda megszületett Rotterdamban, mindössze másfél kilogrammot nyomott. Másfelet.  Pontosan annyit, ahány évvel korábban bátyja eltűnt. Amikor megtalálták testét, hárman cipelték be a kislakásba. Súlyos volt, mert megtelt szomorúsággal. Anyja azt hitte, ezen szám balszerencsét tolmácsol a léleknek. Mégsem volt balszerencsés. Angyalok kísérik azt, kinek tiszta a szíve.

Azonban életéből hiányzott a szenvedély. Egyedül élt Coolsingel-en már évek óta.

Egykor egy Jan Dekkers nevű újságíróval randevúzott. A férfi testét bársonyból szőtték az angyalok, szívét papírból vágták. Gesztenye szemei arcába ékelődtek. Tűzpiros ajka százszor érintette a nő száját. Kedvese követte őt Kolumbiába és Japánba, Elefántcsontpartra és Chile-be, de nem akart örökösen világot látni. A férfi szerint Matilda elméje túlságosan elfoglalt munkája végzésével.

-Csak nézz rám, édes - így beszélt hozzá - Gondolod, hogy csak ebből áll az élet?

A nő így gondolta. Ez volt annak oka, hogy Jan Dekkers utazóbőröndjébe pakolt és a Westersingel-re költözött. A hölgy kihallgatta az utca suttogását. Egy évvel azután, hogy elhagyta lakásukat, feleségül vette Fleur De Vriest, ki ballettórákat adott a külvárosban. Később Laura nevű lányuk született.

Matilda Jan-ra gondolt. Jan is csak Matildáról ábrándozott.

Másnap a Szívbe érkeztek.

Sivatag nyúlt végig a földön. Kihaltak a magnóliafák s a homoktövismezők sem éltek már. A paradicsommadarak és kakaduk kipusztultak a pálmafákon. Majomkenyérfák lehullatták leveleiket a kertekben.

A magányos Lena Weber s a lánya, a hűtlen Oliver Hoffman, de még a japán férfi léte is elhervadtak az országban.

Matilda néma volt. Felix Kramer vacogott kockás esőkabátjában.

Üres volt minden. A Test nincstelen volt. Minden nap kifosztotta otthona. A Lélek meghalt.