Holczer Balázs: Lightos tömeghisztéria a vadregényes tájon

Holczer Balázs: Lightos tömeghisztéria a vadregényes tájon

  Egy nagy dombos fennsík tetején, volt egy falu, nádfedeles vályog házakkal.  Körülvették nagy fenyvesek, a levegő tiszta volt és átjárta a fenyőillat, a falu népe fakitermelésből élt. Nagy múltú fakitermelésről volt szó, több generációs tapasztalattal rendelkeztek, ráadásul mindezt a természettel összhangban tették. Az itt lévő fákat sokra tartották, hiszen minőségük kiváló volt. Ha az ember megütögette ezeket a fenyőket gyönyörűen zengtek, ezért a legjobb minőségű hegedűkhöz, ritkább esetben bútorokhoz használták fel egy közeli városban. A falu lakói békességben és nyugalomban éltek. Úgy gondolták hogy ennek a falunak a vesztét csakis az utálat okozhatja és a jövője csak ebben a békességben van. Ebben a faluban évszázadok óta nem volt tűzvész, nagy nehézséget is okozott volna a fakitermelésből élő falunak egy ilyen katasztrófa, úgy vélték, hogy ez isten ajándéka számukra nyugodt természetükért. Egy valakit ennek ellenére mégiscsak nehezen tűrtek meg. A faluba két éve költözött kuruzslót. Úgy érezték, hogy ő egy kívülálló aki a falu nyugalma ellen van, de ennek ellenére mégis megtűrték jelenlétét.

  Egy napon az eddigi jó szerencsét megtörve kigyulladt egy ház. Porig égett annak ellenére hogy a falu népe mindent megtett a tűz eloltása érdekében. A falu lakói próbálták megnyugtatni a lakhatás nélkül maradt családot, de ők úgy gondolták, hogy valamilyen szörnyű bűnt kellett elkövetniük. Kérdezgették a gyerekük, hogy este imádkozott-e, végigvették elmúlt napjaikat, hogy mit tehettek amivel ezt ők kiérdemelhették volna, de nem találtak választ. Ekkor az egyik falubelinek eszébe jutott a kuruzsló, hiszen a faluból, kinek lenne oka átkot szórni bárkire, mint egy ilyen kívülállónak, aki megzavarta az ő békességüket és nyugalmukat és aki mágikus erőkkel rendelkezhet. Ki az aki nincs ott, amikor valakinek az élete romokban hever? Szóvá is tette ezt a gondolatát a többi falusinak, azok pedig egyet is értettek vele, így megindultak a kuruzslóhoz, hogy azt kikérdezzék.

  A kuruzsló egy korábban elhagyatott házba költözött be, itt rendezte be a műhelyét. Éppen gyógyító keveréket készített, hogy enyhítse hátizmai egyre elviselhetetlenebb fájdalmát. Az üstjébe fenyőgyantát, körömvirágot, levendulát, csalán levelet, és egy lehelet rozmaringot rakott. Az összetevőket nagy odafigyeléssel és több éves gyakorlattal keverte össze. Az ajtón egyszer csak hangos kopogtatásra lett figyelmes, ami felettébb meglepő volt számára,  mivel a falubeliek közül kevesen igényelték a segítségét. Ajtót nyitott és ekkor látta csak, a háza elé gyűlt falusiak tömegét. Feleszmélni sem volt ideje, azok el is kezdték faggatni és gyanúsítgatni. Mindenfélének elhordták és határozottan állították, hogy ő küldte a tűzvészt arra a családra. Ez nagyon rosszul esett az ártatlan kuruzslónak és látszott is rajta mennyire megviselik a rágalmak. A falusiak megsajnálták mondogatták, hogy nem úgy értették, megpróbálták elmagyarázni a történéseket saját szemszögükből, és arra a határozatra jutottak, hogy ha ilyen többet nem történik, úgy fogják ezt fel mint véletlent. A vádaskodó emberek tömege, a kuruzslót igencsak fel haragította, így elküldte a falu népét hogy látni sem akarja őket, és hogy isten büntesse őket ha mégegyszer ilyennel ocsmánysággal gyanúsítják őt. A falusiak visszaindultak és közben arról beszéltek hogy mit kéne tenni ezzel a kuruzslóval hiszen egészen biztos hogy ő miatta gyúlladt ki az a ház, végül úgy döntöttek hogy várnak még ezzel másnapig és akkor tartanak egy gyűlést.

  A leégett ház mellett lakott Tutyi, őt mindenki egy végtelenül nyugodt,türelmes és megbízható embernek tartotta pontosan ezért ő volt az aki a raktárat őrizte, büszke volt arra hogy ezt a megbízatást kapta ugyanis itt tárolták az összes fát ami a falu megélhetését jelentette, Tutyi nem ment a többi falusival ő nem hitte hogy a kuruzsló miatt égett volna le az a ház, de mikor visszatértek elkezdte őket kérdezgetni, a falusiak elmondtak mindent, mégpedig hogy a kuruzsló elé tükröt állítottak majd az elküldte őket a legmodortalanabb hangnemben és átkokat szórt rájuk, Tutyi ekkor belátta hogy biztos a kuruzsló miatt égett le a ház. Tutyi a többi falusival együtt hazatért és lefeküdt aludni, reggel felkelt és elindult hogy, ellenőrizze a raktárat majd elment a gyűlésre, épphogy leültek az egyikük egyből felkiáltott hogy, lángokban a raktár. Az egész falu nekiállt a tűz eloltásának hordták a vizet, de ahogy az hozzáért a tűzhöz eltűnt, mégcsak gőz sem jött fel belöle, akárhogy is próbálkoztak a tűzet nem tudták eloltani addig amíg a raktár teljesen le nem égett, mikor már csak hamu maradt elindultak a kuruzslóhoz. Tutyi látván a hamut és parazsat nagyon elkeseredett és eszébe jutott az a gonosz kuruzsló, elindult a falu népével, a kuruzslót kirángatták a házából és számonkérték de az csak hazug módon ártatlanságát bizonygatta, az a falusi aki felsorolta a kuruzsló bűneit belerúgott egyet a hátába majd az fájdalmában a földre borult mindannyian elkezdték ütni rugdosni, Tutyi ekkor próbált közelférkőzni odébb lökte a többi falusit és elkezdte rúgni erőből. Miután kiszenvedett úgy döntöttek elégetik, bűneihez méltóan. Hatalmas máglyát raktak a falu közepére, ráhelyezték a testet majd az egész egyből porrá lett, a falusiak ekkor örömükben felkiáltottak azt hitték isten ezzel fejezi ki önnön utálatát az elhúnyt felé, de ahogy üvöltöttek a tűz is csak egyre nőtt, Tutyi volt az egyetlen akit ez zavart, a tűz elkezdte felemészteni a házakat, lassan elérte az erdőt a tűz már körülvette az egész falut, Tutyi próbálta felébreszteni a falut ebből az ünnepi mámorból de senki sem figyelt rá. Megpróbálta eloltani a tüzet egymagában de ahogy a vizet ráöntötte a víz eltűnt. Másnapra az egész erdő porrá égett a faluval és összes lakójával együtt, így a városbeli manufaktúra új beszállító keresésére kényszerült.