Eszener

Eszener

Fura Lány. Így hívott egy nagyon kedves kolleganőm. Mert kívülről néztem az eseményekre, de igyekeztem a legbenső módon megérteni azokat.

Általános iskolában kezdtem meséket, történeteket írni. Később Horváth Laci bácsi irodalomtanárom támogató keze alatt verseket is. Sajnos nem sokra rá, ez a hobbim parkoló pályára került.Évekkel később egy csapatépítőn elmeséltem előéletem ezen részét egy munkahelyi barátomnak, és megígértem neki, hogy valóra váltom régi álmom: ha majd egyszer lesz kisbabám, a fennmaradó szabadidőmben meséket szeretnék írni. Ennek 2021 decemberében jött el az ideje, mikor kisfiam épp álomba szenderült. Elővettem régi írásaimat, jókat nevettem rajtuk, majd segítségül hívtam a teremtő erőt. Azóta már visszatértem a munkaerő piacra, és kisfiam is cseperedett. Az írás okozta lelki felszabadulásra így ismét kevesebb érdemi idő jut, de bízom benne, hogy a Coelho által kedvező kezdetnek elkeresztelt jelenség már velem lesz további életutamon is. Parkoló pályák nélkül. Szeretettel. Furaságokkal.
„Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.” /Arthur Golden/
facebook.com/eszener


Exit Popup

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülhess a legfontosabb újdonságokról!