Elinor - Tükör Cirkusz

Elinor - Tükör Cirkusz

    A legendák szerint minden cirkusz sátrai között vannak titkok, rejtélyek, egy másvilág. De ki hisz el olyat, amit csak régi lapok írnak. Semmi értelmük, ugye...

    -Hé Nikolett, gyere ide, kérlek. - hallatszik egy mély hangú férfitől

    - Itt vagyok - ballag oda egy alacsony, vékony hölgy - Miben segíthetek a porondmesterünknek?

    -Köszönöm, hogy ilyen hamar ide fáradtál. - mondta, majd közelebb hajolt és már csak halkan folytatta - Tegnap meghúztam a hátizmom, nagyon fáj felemelni a kezem, megtennéd, hogy a nyakkendőm felteszed, kérlek...

    - Persze - el is kezdi kötni a nyakkendőt - biztos, hogy menni fog így az előadás?

    - Ne aggódj, minden rendben lesz. - elég magabiztosan mondta, de valami kétely az ő szemében is megcsillant. Hirtelen megszólalt egy éles hang, félig énekelve, félig rikácsolva:

    - 2 PERC A KEZDÉSIG!!! ILLETVE SZINTE TELT HÁZ VAN.

    Nagy nyüzsgés támadt és mindenki végig gondolta magában a mozdulatokat, amiket annyit gyakorolt. Majd kezdődött a műsor:

    -Hölgyeim és uraim, mélyen tisztelt gyermekek! Üdvözlöm önöket ezen a csodás napon. Ez itt a tükör cirkusz előadása, és nem okozunk csalódást, ezt tudom garantálni is! - ugort elő a porondmester, Ágost. Remek jelmeze alatt az izmába belenyilallt a fájdalom, arcán ez azonban egy cseppet sem látszott.

    Tükör cirkusz, nem volt egy híres cirkusz, de akik ismerték azok, ha választani kellett e cirkusz és egy másik között akkor biztosan ezt választották volna. A trükkjeik kicsit mintha más világból lennének. A feltételezések nem voltak alaptalanok, nem egy olyan mutatvány volt, amit ember alig tudna kivitelezni, pláne nem egymás után. A műsoron a légtornászok jöttek így Ágost fel is vezette őket:

    -Látták milyen szép odakint az idő? Én a helyükben madarat reptetnék – az utolsó szóval a kezéből egy galamb került elő, a semmiből. Kinyújtotta a karját a magasba és azzal el is repült a madár. De a fájdalomtól majdnem összeesett, szenvedett. A gondolatai marcangolták „Menj le a színpadról!” „Ennyire sem vagy képes?” De aztán egy erőltetett mosollyal folytatta:

    -A madarak magasságában nem csak a madarak vannak, de még mi is! – És egy újabb fájdalmas érzéssel az légtornászokra mutatott. A reflektor elment róla. Majd hátra ment, mert volt ilyenkor 3 perc szünete, ha minden jól ment. „Miért nem mehet jól?”. Eközben ledőlt egy kanapéra. Ágost egy kedves ember volt, mindenki szerette. Ő volt az az úr a háznál, aki mindenkit elfogadott és megoldott mindent. De most… mindenki látta rajta, hogy nincs jól így Nikolett oda is ment.

    -Ne haragudj, jól vagy? – Niki, a fiatal öltöztető, remek ízlése volt. Mindenki vele beszélte meg műsorok után a jobb vagy rosszabb élményeket. Illetve nem volt kizárt, hogy valamit érzett Ágost iránt…

    -Ne… – már mondta volna, de a fejében nagyobb volt a versenyszellem, mint a fájdalom érzete – Igen! – Niki csak megakarta simogatni, de…

    -HAGYJ BÉKÉN NIKI! – üvöltötte rá és elkezdett felállni. Niki csak nézte, picit kétségbeesve.

    -Ágost, kérlek, ez így nem lesz jó – mondta Niki

    - Tccc, majd meglátjuk – Niki megfogta a csuklóját, ő hátra nézett elrántotta a kezét tőle. Majd elindult a porondra, még azért visszaszólt – Bocs…

    A bohócok jöttek a leghosszabb mutatvány, majdnem a végéig ők voltak. Visszatérve a legendákra, nem egyszer megfigyeltek egy tükröt, Amit sosem láttak elmozdulni, hogy el mozgatták volna, egyesek viszont arról számoltak be, hogy világított vagy épp megmozdult. De mindez csak pletykaként maradt meg a köztudatban. Az előadás élvezetesebb volt, mintsem, hogy ezzel foglalkozzanak. Most azonban a tükör nem volt a szokott helyén, a porond elé volt lefektetve, mintha nem pakolták volna el és rendkívül útba volt. Egy kis srác szinte már odament, hogy elrakja onnan, de az őrök tartották a rendet. A mutatványosok azonban igyekeztek ezt figyelmen kívül hagyni. Már a vége felé járt az előadás, amikor egyszer csak a tükör hirtelen, mintha a szél felkapott volna egy levelet, szárnyra kelt. Az áram lecsapódott, a feszültség az emberekben csak nőt. Majd megtörtént...

    A sok cirkuszi teóriák közt néhányban megjelent a "Cirkuszi Nagy Könyv" rövidítve a CiNK, amiben íratlan történelem volt, hogy a cirkuszok szabályai vannak leírva, első szabály „Élvezd és szórakoztass!”. Sokat szól egy lényről is. Most azonban Ágost rájött, hogy bármennyire is bele tett mindent, a fájdalmától egy kicsit sem élvezte. A fantom megjelent a tükörben, majd egy kettőre előtte teremt. A fantom kinézete meglepő módon a cirkusz alapítóéra, Hámos Gáboréra hasonlított, de sokkal sötétebb arca volt. A fantom közelebb hajolt:

     -Aludj el szépen kis Balázs - suttogta, majd füstös lehelete egyenesen Ágostra irányult, aki összeesett, a fantom elkapta és eltűntek. Mindenki vérfagyottan várt egy picit és hirtelen-pánikszerűen mindenki rohant kifele. A hír egy szempillantás alatt elterjedt

    Másnap egy csomó tévés gyűlt össze, nagy zajjal, de fölöslegesen... a cirkusziak senkinek sem nyilatkoztak.

     -Most mit csináljunk? - szólalt meg egy bohóc, miközben csendben tanakodtak.

     -Meg kell néznünk a CiNK-et nincs más mese. - mondta a porondügyelő, Kende, majd hozta is. De vissza felé jövet észrevett egy megcsillanó szempárt.

     -Hé! Te meg ki vagy? - megragadta a fiút, szegény gyerek csak dadogott:

    -É-én ne-nem okozok bajt.

    - És hogy kerülsz ide? - szólalt meg egy artista. A fiú hallgatott, de aztán halkan elkezdte:

    -Én csak erre játszottam, amikor anya eltűnt, beszaladtam a sátorba és valami nagyon fura lény lebegett ott. Megindult felém. De végül ide bújtam. - Mindenki teljes sokkba volt, egymásra nézték és nyílt máris a könyv. A könyvben pedig ez állt:

,,Csak egy ártatlan lélek képes megmenteni, aki

 először látja meg a visszatérésem és ártatlan.

Viszont, ha ez a személy 12 órán belül…"

    A cirkuszi őrök erre a mondatra beléptek.

    -Valaki keresi önt… - Kende egyből a szavába vágott, összehúzta szemöldökét, de rájuk se nézett:

    -Nem nyilatkozunk, emlékszel?

    -Ez nem a sajtó vagy újságíró. Valami nő, egy kisfiút keres és azt mondták neki, hogy erre fele császkál. Egy aggódó anyukát nem hagyhatunk csak úgy szó nélkül, pláne, hogy milyen zűrzavar volt. – Mindenki nézett egymásra, majd az anyuka az őrök között előbukkant.

    - Kérem nem látták a fiamat? – Szinte letérdelt, könyörgött a válaszért

    -Hölgyem higgadjon le kérem, itt a fia, viszont… - mondta Kende, azonban eszébe jutott, hogy a fiút nem adhatják oda, hisz ő az egyetlen reménye a cirkusznak.

    -Mi az, hogy „viszont”? Valami történt? Rosszat tett? Igazán nem akarta, jó kisfiú csak néha meggondolatlan.
    -Az! – szólt egy bohóc, Kende ránézett egy merőben halálos nézéssel – Elnézést, folytassa. A nő azonban csak kérdően állt.

    -Hölgyem a fia olyas valamibe sántikált bele, amibe nem neki kellett volna. Befejezve az előző mondatom

„… akkor ő is elmegy és nem tér vissza.
Ez az egy és utolsó lehetőség.”

    Meredtek egymásra, Kende csak lehajtotta a fejét, majd folytatta:
    -Kérem az ön fia fogja megmenteni a cirkuszt, vagy soha többé nem látja. MIELŐTT a szavamba szólna, szeretném tudatni, hogy ez nem a mi hibánk és nem a fiáé és nem is a magáé. Muszáj lesz összedolgoznunk, hogy minden rendben menjen, szóval ideje bemutatkoznunk. Én Kende vagyok.
    - Én Alexandra vagyok, ő pedig Zsolt. Mi a teendő? Illetve elmagyarázná ezeket a dolgokat? – kezet nyújtottak egymásnak, majd Kende beszámolt mindenről.

    -És mit tehetünk? Vagy inkább mit kell tennünk? – kérdezte Alexa

    -Neki kell porondmesternek lennie, rekord nézettséggel, nem viccelek – jelentette ki a fejét fogva.

    -Mégis, hogy? – néztek rá hüledezve

    -Hát úgy ahogy szokott lenni csak még jobbnak kell lennie. El kell érnünk a legtöbb ember figyelmét. Ami most annyira nem is lehetetlen, sajtóval. Azonnal tervezzünk egy plakátot, vigyétek a hírt, kérlek, én felkészítem a kisfickót.

    A porondra sétáltak négyen, Kende, Niki, Zsolt és Alexa.

    -Szóval nem kell félned, mi majd segítünk neked, ha elakadsz, de egy lényeg van, hogy úgy szórakoztass, hogy élvezd! Ha mosolyogsz mindenkit jókedvre derít és vissza mosolyognak.

    -Biztos sikerül? – kérdezte bizonytalanul Zsolt

    -Persze – mosolygott rá Niki – Ügyesebb vagy mint gondolnád!

    Betanították szépen a 12 éves srácot, Niki egy tökéletes szettet rakott össze és hosszú sor állt kint. Nyilván, a sajtó volt legelöl a sorban. Majd nyitás előtt 1 perccel a tükör körbejárt mindent. Majd kilépett belőle a fantom.

    -Oh micsoda társaság! – mondta az egész előadói társaságnak, mert épp átbeszélték a dolgokat – Hát ide keveredtél te kis csavargó, tudod mi vár rád? – mondta hátborzongatóan

    -Igen! – nézett vele farkasszemet Zsolt

    A zene elindult, az emberek beültek a helyükre, és hála az égnek, ha a fantom a közönség mellett van akkor csak a cirkusziak látják. Így a közönség semmit sem sejtett, csak annyit tudtak amennyi a plakáton volt „Kisgyermekből porondmester”. Majd elkezdődött, a levegő megállt, az eddigi zene elcsöndesült, majd a jól ismert kezdőzene megérkezett. A fiú tette, amit tenni kell. Túl könnyű lett volna ez így és nem is volt ez ilyen egyszerű. A rekord nézettségből még mindig hiányzott egy ember. Így a záró résznél a fantom felpattant, az idő megállt.

    - Add fel.
    - Nem.
    -Akkor vedd észre, mennyire félnek.

    -Nem!

    Ekkor a fantom visszaállította az időt a nyakánál fogva felemelte a srácot, mindenki lélegzet elállítva nézte. Az idomár amint meglátta, ostorával megfogta a fantom lábát és megpróbálta lehúzni. A sikertelen próba után, a légtornászok ugrottak a magasba, a nézettség bőven feljebb ment, mint kéne, így a fantom eltűnt, Ágost megjelent a porondnál, és azzal a lendülettel kezében találta az épp lezuhanó fiút.

    -Hallottalak, köszönöm, a szó, ami kijött a szádból, akkora bátorságot sugallt!

    De a fiú nem jelentkezett, eszméletét vesztette.

    -Hívj orvost most!

    A fiú ebből az agyrázkódásból alig, ha fel tudott volna épülni. Ha csak nem használták volna a gyógyító leheletet, ez 2 hét után helyre is hozta. Ágost háta rendbe jött, ugyan ennek a folyadéknak használata miatt. Végre minden tiszta volt. Ami a közönséget illeti, a fantom mindenkiből kitörölte, azokat az emlékeket melyek bebizonyítanák a létezését.