Davirion - A Vérhold erdője

Davirion – A Vérhold erdője

Történetünk egy rabszállító hajón kezdődik, ami éppen elhalad egy ismeretlen sziget mellett. Amint közelebb hajóztak a szigethez, egy ismeretlen reccsenést hallottak meg a hajó alján. Amikor megvilágították egy kraken csápjai látták. Felvették vele a harcot, de esélyük sem volt a kraken ketté törte a hajót. A nagy hullám közepedte csak öten tudtak valamilyen uszadékra kapaszkodni.

            A partra sodródásuk után, pár órával később Leygor Ralseival a sárkányával ébredtek fel egy ismeretlen szigeten. Amint fel akart állni érezte, hogy valami nincs rendben. Lenézett a nadrágjára és azt látta, hogy jég formálódik rajta. Leygor aktivált egy tüzes varázslatot, ami csak egy kicsit melegítette meg. Ezután körülnézett a környéken, mert még nem akart egyedül bemenni az erdőbe. Pár percen keresztül sétálgatott a parton és megtalálta jó barátját Danort és egy másik rabot, akinek Jäger volt a neve. Meglepődött, hogy ők is túlélték a hajótörést. Így közösen készítettek egy tábort a nem messzi hajóroncsnál. Átkutatták a roncsot, ahol Leygor talált egy üres naplót és egy tollat. Később, amikor már elkezdett sötétedni tüzet akartak gyújtani, de nagyon nedves volt a gyújtós. Ralsei segítségével tudták csak meggyújtani, de nagyon nagy füstöt csinált. Amikor már aludni készültek egy sötét alak közelítette meg a táborukat. Felismerték, hogy a kapitány volt az, akinek a neve Irwin volt. De a füst nem csak az ő figyelmét ütötte meg. Két élőhalott csontváz is oda vánszorgott, akikkel csak Leygor és Ralsei tudott harcolni. Leygor összerakta a kezeit ököl alakba, kiengedte és közbe ezt üvöltötte: „KICSI ROBBANÁSOK”. Az egyik csontváz ki tudta védeni, de a másik nem volt ilyen szerencsés és darabokba hullott szét. A talpon lévő csonváz ütni készült, de Ralsei letépte a karját. Inkább úgy döntött, hogy visszafut az erdőbe, de nem sikerült neki. Ralsei elkapta, de még nem ette meg csak visszavitte a táborba. Aznap este Leygor úgy döntött, hogy ír egy naplót.

1.      nap.

                        Én, Jäger, aki egy elf druida és Irwin bementünk az erdőbe. Danor és Ralsei a partot fedezik fel mert már minden készletünkből kifogytunk. Találtam pár nyúl lábnyomot, amit követtem és egy nyúl odúhoz jutottam. Pár percen keresztül vártam a nyulakat, egy agancsos nyúl kidugta a fejét és egyből leszúrtam a lándzsával, amit reggel készítettem. Amíg én vadásztam Jäger talált egy gigantikus karom nyomot egy közeli fán. Még pár órát az erdőben töltöttünk, találtunk egy kis házikót, ahol egy nagyon éles késre és némi ételre is ráleltünk. Amikor már olyan hideg volt, hogy a leheletünk is szinte egyből befagyott, indultunk vissza a táborba. Naplementére vissza is értünk. Ott ért minket a látvány, ahogy Danor és Irwin „Csontlevest” készítenek a csontvázból. Ami ráadásul nem is volt olyan rossz.

2.      nap.

                        Alig van élelmünk, főleg úgy, hogy egy teenager sárkányt is etetni kell. Nincs más választásunk, mindenkinek be kell mennie az erdőbe utánpótlásért. Danor megbotlott egy kavicsban, de kiderült, hogy az egy katakomba bejárata volt. Bementünk, ahol alig lehetett látni bármit is, de szerencsére Jäger tudott fény varázslatot, amit használt is. Az első pár szobában élő zselékockák voltak, de azokat nagyon egyszerűen le tudtuk győzni. Jäger tanácsára elvittünk magunkkal néhányat mert bizonyára jó ízük lehet. A második földalatti szinten pedig húsevő növények voltak. Le tudtuk szüretelni a terméseiket, amik nagyon hasonlítanak a paradicsomra. Még találtunk egy „basalisc” nevezetű szörnyet, aminek a felső teste egy csirke, az alsó teste pedig egy kígyó. Ez is kiváló ételnek mutatkozott, ezért elejettük. Amikor minden nyersanyagot megszereztünk, feljebb mentünk és ott elkezdtünk sütni. Jäger nyársra húzta a basaliscot, a zselékocka darabjait egyenes csíkokba formázta és megfőzte, ennek hatására ropogósak lettek. Nagyon finom volt a lakoma, viszont nem sok maradt belőle.

3.      nap.

                        Reggel napkelte előtt indultunk, de, nagyon nehéz volt fagyos mocsarakon átkelni. Újra megtaláltuk annak a lénynek a nyomait, amiket az második napon fedeztünk fel. Követni kezdtük ideig, de hamar elveszítettük, mert leszállt az este. Mielőtt teljesen besötétedett volna, találtunk egy romos bungalót, ahol éjszakáztunk.

4.      nap

                        Reggel arra keltünk, hogy Ralsei üvölt és nagyon harcra készen nézett felfelé. A hangra mindenki felriadt, és harci készültségbe rendezte magát. Óriási dörrenést hallottunk és megemelkedett a tető. Egy óriási tíz lábú fekete szőrös szörny óriási agyarokkal nézett le ránk. Irwin meglőtte egy nyíllal, de az csak lepattant róla. Menekülnünk kellett, nem volt időnk bármit is elhozni. Szerencsére nem voltunk annyira érdekesek a szörny számára, ezért nem követett minket. Dél sem volt, de már nem éreztem se a kezeimet, se a lábaimat. Szerencsénkre Ralsei, aki egy piros sárkány tud tüzet okádni, jól fel tudott melegíteni mindenkit. Naplementéhez közeledve füstöt láttunk a távolban, amit követve egy elhagyatott faluba érkeztünk. Bementünk egy olyan házba, ahonnan gomolygott ki a füst. Nem volt bizalom gerjesztő, ezért nagyon óvatosan közelítettük meg. Résnyire kinyitottam az ajtót, bepillantva láttam egy tükörben, hogy fegyverekkel várnak a bejárat másik oldalán. Hátraléptem miközben ezt üvöltöttem:

·             -Jó estét! Bárkik is vagytok békés szándékkal jöttünk.

·             -Leygor elment az eszed? Még a szörny is meghallhat minket.

·             -Bízz bennem!

Egy paraszt ember, aki a házban volt kicsit jobban kinyitotta az ajtót, de csak annyira, hogy a feje látszódjon ki.

·            -Mit akartok?

·             -Szállást.

·         -Szívesen beengednélek, de nem bízok bennetek. Bizonyítsátok be, hogy tényleg békés szándékkal jöttetek. Menjetek el a közelben lévő bandita táborba, mert kifosztottak minket és elraboltak pár családtagunkat is. Hozzátok vissza az ellopott élelmeinket és a társainkat akkor majd beszélünk! Viszont, amíg nem vagytok kész a megbízással, addig lakhattok az egyik romos házban.

·             -Köszönjük!

Az estét az egyik elhagyatott házban töltöttük.

5.     nap

                        Reggelre olyan hideg volt, hogy a leheletük ismét szinte megfagyott. Mégis elindultunk a bandita tábor felé. Délután oda is értünk, de semmilyen életre utaló jelet nem találtunk. A tábor közepében egy tucat bandita rajtuk ütött. Egy ork bandita felemelte Irwint, a feje fölé emelte és ketté akarta tépni. Ralsei azonnal a védelmére kelt. Tüzet okádott az orkra, aki szénné égett, a megmaradt banditák fele inkább elfutott, aki ott maradt harcolni azzal gyorsan elbántak. Amikor már biztosak voltak benne, hogy csak ők voltak a táborba megnézték a társaim Irwin sebeit, és látták, hogy hátizma a lapockái felett elszakadtak.

Jäger gyorsan bekevert neki egy gyógyfőzetet a közelben talált növényekből. A nap maradék részét a tábor átkutatásával töltöttük, de szinte semmit se találtunk, csak pár csontvázat a börtöncellákban. Az estét a banditák jurtájában töltöttük.

6.     nap

                        Reggel nem madárcsicsergésre keltünk, hanem arra ahogy a jurtánk lángokban ég. Ki tudtunk menekülni, ahol már egy fél seregnyi bandita várt minket. A legnagyobb bandita odajött hozzánk és ezt mondta:

·             -Ha a vezetőtök le tud győzni harcban, akkor távozunk.

·             -Ha nem akkor mi lesz? – kérdezte Leygor

·             -Akkor meghaltok.

·             -Vállalom!

Mindenki hátrébb húzódott egy kört alakítva. Irwin elkezdett vissza számolni háromtól, „egy”-re minkét harcos elkezdet rohanni egymás felé. A banditavezér rávetette magát Leygorra, de sikerült neki kitérnie előle. Az ellenfele egy mozdulattal megfogta Leygort és eldobta, aki fejjel érkezett földnek. Amint magához tért látta, hogy fut felé a koloszus. Most nem tudott kitérni előle, és telibe találta a hasát. Már alig tudott lábon állni. Egy varázsigét hívott segítségül: Enhance Ability! Ennek következtében az ereje megduplázódott. Az ellenfele elkezdett felé futni, de nem csak kikerülni, hanem még egy jót is oda tudott vágni neki. A bandita megállt, és lassan elkezdett felé sétálni. Közelebb értve megpróbálta ütni, de Leygor egyből megfogta a karját és átdobta maga fölött. A földön Leygor elkezdte ütni, de csak kisebb sérüléseket tudott neki okozni. Felállt és vissza akart vágni, de Leygor megfogta a karját és a másik kezével elkezdte ütni a máját. Ez nem állította meg a banditát, a másik kezével lesújtott Leygor fejére, aki ennek következtével összeesett. A bandita leguggolt, hogy megnézze, hogy él-e még. Leygor eközben felhuppant és egy marék homokkal szembe dobta, és elkezdte fojtogatni a banditavezért. Ezzel le is győzte. Leygor felállt és kijelentette, hogy ő nyerte az összecsapást.

A banditák nem tartották a szavukat, megtámadták a csapatot. Leygor már alig tudott lábon maradni, mert az Enhance Ability időtartama már kezdett lejárni. Ralsei befutott a tömegbe és megmentette gazdáját Leygort. Irwin és Jäger sok banditával elbírtak, de a banditák csak jöttek és jöttek. Váratlanul felbukkant a korábban követett szörny. A bandita csapat megrémült, feloszlott és elmenekült. A szörny Leygort akarta prédaként. Amint közelebb ért hozzá Ralsei ráugrott a hátára, de nem tudhatta, hogy minden szőrszáll a szörny testén penge éles. Ez mégsem tántorította el, hogy megvédje gazdáját, továbbra is harcolt. Amíg folyt a csata elég időt hagyott mindenkinek, hogy elmeneküljön.

… Úgy gondolom itt vesztettem el az eszméletemet.

            Néhány nap múlva.

                        Valamivel később arra keltem, hogy néhány ismeretlen nő gyógyító krémeket kennek rám. Megkérdeztem őket, hogy hány napot aludtam és hol vagyok. Erre azt felelték, hogy a faluban és két napja húzom a lóbőrt.

Erőt vettem magamon és kimentem a házikóból. Danor meglátott, üdvözlés után ezt mondta:

·             -Leygor! Jó újra látni!

·             -Szia Danor! Mit csináltatok, amíg nem voltam magamnál?

·             -Elég sok dolgot. Van pár hírem: kettő rossz és egy jó. Melyikkel kezdjem?

·             -Kezd a rosszal.

·             -Ralsei meghalt, de nagyon megsebesítette a szörnyet.

·             -MI?? Ralsei halott? Ez felfoghatatlan …

Sok időbe telt, amíg újra szóhoz tudott jutni a bánata miatt.

·             -Folytasd, mi a jó hír?

·          -Na, abból kettő is van. Az egyik az, hogy megtaláltuk a szörny odúját. A másik pedig a falusiak befogadtak minket. Ma még pihenj, három nap múlva mindenki készen fog állni a szörny megölésére.

A következő pár napot pihenéssel és a varázslataim megerősítésével töltöttem

            11. nap

      Már egy ideje nem írtam a naplómba Ralsei gyászolása miatt.

Ma fogunk elmenni a szörny odújába bosszút állni. Két falusi is velünk tartott. Az odú csak pár óra sétára volt.

Már messziről érezni lehetett a bűzt, ami a szörnybő sugárzott. Amikor odaértünk és körbenéztünk, semmi nyomát nem találtuk. Felállítottunk egy csapdát. Este felé láttuk, hogy elkezdenek mozogni a fák.

A szörny belement a csapdába és ahogy egy tucat nyílvessző meglőtte. Egy tűzgolyót lőttem ki rá. Mindez nem annyira sebezte meg. Ahogy az egyik falusi elkezdett felé futni és megszúrta az egyik lábát felemelte és két harapásból bekebelezte a falusit. Irwin és én erőnket összeadva egy masszív elektromos támadást küldtünk a szörny felé. Ez telibe találta és nagy sebet okozott neki, amit megérdemelt. Jäger ráugrott a fejére és átszúrta a kardját a szörny fején. Így győztük le a szörnyet. Amint összeesett tömérdek sok pók ugrott le a potroháról.

Ahogy átnéztük az odúját csak állati és emberi csontokat találtunk.

            12. nap

      Úgy döntöttünk, itt maradunk még egy ideig, hogy újjáépítsük a falut.

            67. nap

       Valami nagy fekete lényt láttunk a falu szélén, elkezdtünk építeni egy hajót.

            121. nap

      Készen áll a hajó az elutazásunkra.

            122. nap

     Ma hagytuk el a szigetet. Amikor visszanéztünk nem a falusiakat láttuk, hanem újabb szörnyeket vettünk észre. Ezek hasonlítottak a szörnyre, amit legyőztünk, viszont sokkal többen voltak ...

Vége