Bodza - Újszívet, Újvirágot!

Bodza - Újszívet, Újvirágot!

S valaha láttam az eget

Kéken, pirosan, s hogy színekben gazdag legyek

Én is úgy öltöztem, mint egy színes pirkadat

Látom ahogyan a fákon át fénykapuk nyillanak

Felnőttem már ugyan de újból fára mászom

Még vágyok rá, hogy kislány szívem egy nagy erdőben játsszon

Még várok rá, hogy mezítláb virágok közt bőrig ázzon

Így merengek, de felkelve rájövök álmodom

s felülve még mindig e gyönyörű álom elmentét fájlalom

Hiszen a zöld mezők nagyján teljesen kifakultak

A virágok, a kerteken túl százával már nem tarkulnak

Jaj, de mondván jobb dolgom is akad

Csak tudnám munkám gyümölcse mely évszakban arat

mert annak is megfizettem árát

az élet elvette szívem színektől buzgó táját

s újult erővel támadt kit úgy hitték megöltek:

Adj egy ecsetet s a lányt kit letörtek

hadd fessek neki rózsaszín fátylakat

fényben megtört buborékos tájakat

hadd legyen a sárga ismét az én színem

tanítsd meg szeretni gyászban költött új szívem!

S lámpafénybe temetve könnytől veres arcát

Tán egyszerre bátran vívja kétséges fejem lelkemmel buzgó harcát

ismét láttam mit ér a szeretet, már csak egy röpke pillanat

s míg ismét megjelenik a színes pirkadat

újra látom az eget

és vágyni kezdem a végtelen újszerelmemet

mert emlékszem a nyárra,

minden a hajamba beakadt fehér virágára

emlékszem rá, dereng a képe

s minden mozzanata szívembe van égve

hiányolj szeress, láss, de sose keress,

hagyd veszni és feledd

de most már látom az eget.